Hétvégén kukát vásároltunk. Már nagyon vágytam egy új kukára, mivel a régit eladtuk a lakással együtt (ugyanis be volt "építve" a konyhaszekrénybe). Így jobb híján egy papírkosarat használtunk azóta, de valljuk be, a konyhai szemétnek ez nem annyira megfelelő.
Meg is találtam a megfelelő kukát, de sajnos csak a legfelső polcon volt belőle. Ezért szóltam egy segítőkész eladónak, hogy szeretném megvásárolni, esetleg vegye már le. Felnézett, majd azt mondta: -Ehhez bizony targonca kell.
Ennek a nagylányom nagyon megörült, hiszen imádja nézni az ilyen műveleteket. Nem is csak nézi ilyenkor, inkább csodálja tátott szájjal. Most is ez történt.
Ez az amit én láttam...
És ez az amit egy "majdnem-négyéves" látott...
Bámulatos, hogy a gyerekek (az enyém mindenképp) mennyire tudnak csodálni minket felnőtteket, amikor mi felnőttek a számunkra hétköznapi, a gyerekek számára viszont annál érdekesebb "hőstettet" hajtunk végre.
Azt hiszem az én legutóbbi hőstettem az volt, hogy kivettem a mikróból az égő nutellás üveget, mert a szélén lévő fémpapírt nem szerette a mikrónk.
Ti is szoktatok hőstettet végrehajtani? A reggeli felkelés és hasonlók nem számítanak annak. És Anya sütijének az elfogyasztása sem. :-)
