Biztosan láttátok már Stahl Judit "gyerekkel a konyhában" műsorát. Ilyenkor mindig kicsit elszorul a szívem, hogy én nem főzök együtt eleget a gyerekkel. Pedig a kanapéról nézve, olyan jónak, örömtelinek és egyszerűnek tűnik az egész. Valamitől nálunk az együtt főzés mégis más.
Tegnap elhatároztam, hogy a fasírtkészítés megfelelő feladat egy 4 és fél évesnek, ezért együtt kezdtünk el golyókat formázni. Eleinte így ment:
Aztán megbeszéltük, hogy egy kicsit nagyobbakat kellene készíteni, és persze legyen már gömbölyű is az a fasírt.
Nem baj, nem baj, lassan haladunk, de jó lesz. Érzem, hogy jó lesz. Meg valami mást is. Mi ez? Mi potyog a lábamra?
Zsemlemorzsa. Mindenhol. Nagy levegő és tovább csinál. Már majdnem kész.
Ekkor elkövettem egy nagy hibát. Lenéztem...
Ááááááááááá, mi az ott a földön??
DARÁLTHÚSOS CUCC!!! ÁÁÁÁÁÁÁ! WTF??
(Magamat nem rajzoltam oda, de itt őrjöngök éppen.) Nagy levegő ismét, fasírt gyorsan befejez. A kezem tiszta trutyi.
És amikor már azt hittem, hogy ennél nem lehet rosszabb, akkor tévedtem.
Ugyanis pont ekkor mászott be a 10 hónapos gyerekem a konyhába, és boldogan evickélt a padlóra esett nyers húsdarabok felé.
Szerencsére mindenki jól van. A kicsi nem érte el, ugyanis az egyik lábam betettem a hús és ő közé, kinyújtózkodva elértem a mosogatót, kezet mostam, majd felkaptam a földről a gyereket. Eme akrobatikus mutatvány közben pedig hangosan kiabáltam, hogy nem szabad, fúj, meg hasonlókat. Kemény volt! :-)
Ti hogy főztök/süttök a gyerekkel?
